Sok munkáltató esik abba a „hibába”, hogy a foglalkoztatottjait az úgynevezett „rendes munkaidőben” (hétfő-csütörtök 8:00- 16:30, péntek 8:00 – 14:00) foglalkoztatja. Ebben az esetben az esetleges túlóra, vagy egy szombati napra elrendelt rendkívüli munkavégzés komoly többletköltséget jelenthet a munkáltató számára. A piaci igények, illetve a munkáltatók által nyújtott szolgáltatások jellege is indokolhatja az általános munkarendtől eltérő foglalkoztatást.
A Munka törvénykönyve több megoldási lehetőséget is kínál a munkáltató számára, hogy a nála dolgozó munkavállalók munkaidejét az általánostól eltérően, rugalmasabban oszthassa be, és mérsékelje az általános munkarendben történő foglalkoztatásból erdő többletköltségeket, illetve optimalizálja a rendelkezésre álló munkaerőforrást.
1. Kötetlen munkarend
A kötetlen munkarend lényege, hogy a munkáltató a munkaidő beosztásának jogát a munkavállaló számára írásban átengedi. Ezt a lehetőséget akkor érdemes alkalmazni, ha a munkavállaló önállóan megszervezhető munkát végez, vagyis nem szükséges, hogy meghatározott időszakban álljon a munkáltató rendelkezésére, és teljesítse a munkáltató utasításait.
Előnye, hogy a munkáltató jelentős adminisztrációs kötelezettség alól mentesül, kizárólag a szabadságra vonatkozó adatokat kell nyilvántartania, illetve egyes jogszabályi rendelkezéseket (pl. rendkívüli munkavégzés) nem kell alkalmazni. Hátránya, hogy a munkáltatónak kevesebb ráhatása van a munkavállaló munkavégzésére, és az utasítása joga is korlátozottabb.
2. Munkaidőkeret
Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkavállalók munkaszerződésben megállapított munkaidejének egy adott időszak (a munkaidőkeret hossza) átlagában kell kijönne. Tehát ha 1 hetes munkaidőkeretről beszélünk, akkor a 40 órás munkaidő teljesíthető úgy is, hogy egyik nap 4, a másik nap 12, a harmadik napon 6, a negyediken 8 és az ötödiken pedig 10 órás munkavégzést rendel el a munkaadó, vagy akár 3 napon keresztül 12 órát, a negyediken 4 órát, az ötödikre pedig nem oszt be munkaidőt. Munkaidőkeret közben sem túlóráról, sem állásidőről nem beszélhetünk addig, amíg az adott munkavállaló nem teljesítette az elméletileg lehetséges összes munkaórát, vagy amíg a munkaidőkeret végén nem maradnak le nem dolgozott órái.
A munkavállaló munkaideje és a pihenőidő beosztása így meglehetősen rugalmasan alakítható, ugyanakkor munkaidőkeret esetén is érvényesülnek például a pihenőidő hosszára és a teljes napi munkaidőre vonatkozó szabályok.
A munkaidőkeretet egyébként a munkaadó egyoldalú nyilatkozatával, külön erre vonatkozó megegyezés vagy szerződésmódosítás nélkül bevezetheti, de célszerű a munkavállalók szerződését a munkaidőkeretnek megfelelően módosítani.
Végezetül szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a nem megfelelő módon alkalmazott munkaidőkeret a munkaadó számára potenciális veszélyforrás: a munka- és pihenőidők betartása, és azok nyilvántartása komoly adminisztrációs terhet ró a vállalkozásra.
3. Elszámolási időszak
Az elszámolási időszak új fogalomként került az Mt.-ben meghatározása, mely a munkaidőkerethez hasonló módon ad lehetőséget az egyenlőtlen munkaidő-beosztásra.
Elszámolási időszak a munkáltató által meghatározott, az érintett héttel kezdődő hosszabb időtartam, amely alatt a heti munkaidőt teljesíteni lehet. A munkaidő a hét minden napjára beosztható és az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is megállapítható. A munkaidő beosztásakor a vasárnapi és munkaszüneti napokon történő munkavégzés szabályainak betartására azonban elszámolási időszak alkalmazása esetén is figyelemmel kell lenni.
Az elszámolási időszak a teljesítendő munkaidő meghatározásának alapjául szolgáló héttel kezdődik, és az elszámolási időszak tartamát a munkaidőkeretre vonatkozó szabályok szerint lehet megállapítani. A párhuzamosan, de csúsztatva az elszámolási időszakok így hetente kezdődnek, és járnak le.
Különbségek a munkaidőkeret és az elszámolási időszak között:
- a) A munkavállalóra mindig csak egy munkaidőkeret lehet irányadó. Az elszámolási időszakok azonban egymásra épülnek, egymással párhuzamosan telnek.
- b) A munkaidőkeret esetén a ledolgozásra nyitva álló idő egyre rövidül, egyre kevesebb idő van a munkaidőkeret végéig az idő múlásával. Az elszámolási időszakban történő munkaidő-beosztás esetén minden egyes heti munkaidő ledolgozására ugyanolyan időegység áll rendelkezésre.
- c) A munkaidőkeretnél a teljesítendő munkaidő és a munkaidő beosztásának, ledolgozásának időszaka megegyezik. Az elszámolási időszak esetén ezek nem eshetnek egybe.
Ha Ön munkáltató, és optimalizálni kívánja a költségeit, illetve az Ön rendelkezésére álló munkaerőforrást, forduljon hozzánk bizalommal, segítünk Önnek megtalálni a leghatékonyabb, jogszabályoknak megfelelő megoldást!
Dr. Csonka Ernő Ügyvédi Iroda
1137 Budapest, Szent István krt. 22. IV/1.
+36-1-790-1435; +36-70-443-06-29
